A jelenben a vélekedésünket igaznak tekintjük, és így nem is lehetünk tévedésben. A tévedésünk csak a múltban lehet, ami jelenlegi és korábbi vélekedésünk különbségéből vezethető le.
A VISZONYOK SZERINT VIZSGÁLVA:
Két egyén vélekedésbeli különbsége vagy szembenállósága jelezheti, hogy egyikük téved. Mások igazsága is “csak” gondolati modellek a valóságról - sőt annak is csak egyéni tálalásuk. Ugyanakkor ha külső személyként akarnánk elbírálni a két vélekedést, akkor visszajutunk az “egyéni megközelítésbe”, a tévedhetetlenség állapotába.
Definíció:
tévedés az, mikor a világot modellező gondolat különbözőnek tűnik fel, mint az újonnan megtapasztalt világ.
Konklúzió:
a tévedésünk a múltban van, és nem is érezhetjük másként a jelenben, mint hogy IGAZUNK VAN.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése